A személyi számítógép hőskora az 1975 és 1993 közötti időszak, amikor az új találmány kiszorította az irodákban és otthonokban használt írógépeket, a mérnökök által tudományos számításoknál használt logarléceket és a könyvek és más sokszorosított szövegek előállításánál alkalmazott hagyományos nyomdákat, s alkalmas lett rá, hogy mindezek helyett kényelmes és hatékony alternatívát kínáljon. Így született meg a történelem legintelligensebb „íróeszköze“.
Mindez csak megalapozta az 1993 utáni korszakot, az írott szöveg reneszánszát, a Világháló korát.
Az első személyi számítógépek az 1970-es évek közepén jelentek meg az USA-ban. Az ennél korábbi próbálkozások – például Kovács Mihály piarista szerzetes játékai - még csak oktatómodellnek, a nagy számítógépek működését illusztráló kísérleteknek minősülnek.
Az 1971-től megjelenő új elektronikus elem, az egész vezérlőművet egy integrált áramkörbe sűrítő mikroprocesszor elengedhetetlen feltétele a valódi PC-k megjelenésének. Az első mikroprocesszort, a 4004-et az Intel cég hozta létre.
Az első, kereskedelmi sikert arató személyi számítógép Ed Roberts gyártmánya, a MITS Altair volt. Hívei klubokba tömörültek, s a hetvenes évek közepének USA-ját a háziszámítógép-építők, a HCC (Homebrew Computer Club) házisütetű komputerbolondjai valósággal felforgatták.
Új cégek alakultak a semmiből, például Bill Gates Microcomputer Software, azaz Microsoft nevű vállalkozása, valamint Steve Jobs és Steve Wozniak Apple nevű cége.
A nyolcvanas évek elején a brit Clive Sinclair száz font alatti áron, s milliós sorozatban hozott forgalomba tanulásra, játékra szánt, tenyérnyi számítógépet, a ZX-81-et. Ugyanakkor az amerikai Adam Osborne már – bőröndnyi – hordozható számítógépet épített, beépített képernyővel, lemezegységekkel. 1981-ben jelent meg a nagymúltú IBM vállalat a szabványteremtő IBM PC sorozat első tagjával.
A nyolcvanas évek közepére – a Xerox kutatásaiból kiindulva, de az Apple és a Microsoft által tökéletesítve – bemutatkozott az ikonvezérléses környezet, az egérrel irányítható, grafikus kezelőfelület, mely milliók számára könnyítette meg az ismerkedést az informatikával.
A nyolcvanas évek során Magyarországon is rengeteg különböző személyi számítógép készült: a Videoton mamutcégtől a sárisápi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetig sorolhatnánk az új iparág különböző rendű- és rangú szereplőit. Különösen a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben (SZKI) és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében (SZTAKI) zajlottak előremutató fejlesztések. 1983-tól a személyi számítógépet népszerűsítő diáklap is megjelent hazánkban, a Kovács Győző által szerkesztett Mikroszámítógép Magazin.
A kilencvenes évek első felében, a Tim Berners-Lee és munkatársai által kidolgozott Világháló (WWW) struktúra révén világszerte megkezdődött a globális műveltségterjesztés új korszaka.
A világ első hálózati kritikai szövegkiadása (1998) a nagy reneszánsz költő, Balassi Bálint műveit tartalmazza. A Horváth Iván és munkatársai által készített „gépeskönyvek“ (e-bookok) is bizonyítják, hogy a számítógép nyújtotta lehetőségek kihasználásához filológiai, bölcsész ismeretek is szükségesek. Az Internet behálózza a világot, s a mi feladatunk, hogy méltó tartalmat tegyünk hozzáférhetővé mindenki számára.
M-3 mágnesdob
A világ első, teremnyi méretű, elektroncsöves számítógépeit még nem használták szövegkezelésre, irodai feladatokra, erre még nem is voltak alkalmasak az elsősorban numerikus műszaki-tudományos műveletek végzésére fejlesztett gépek. Ilyen jellegű használatuk ráadásul roppant gazdaságtalan lett volna, hiszen egy-egy számítógép felbecsülhetetlen érték volt.
Az első magyar elektronikus számítógép, az M-3 1959. január 21-én kezdett el működni Budapesten, e napot a modern magyar informatika születésnapjának tekinthetjük. A gépet a Varga Sándor és Tarján Rezső vezette MTA Kibernetikai Kutatócsoport építette szovjet tervek továbbfejlesztésével. A továbbfejlesztés olyan mértékű volt, hogy a gép nyugodtan tekinthető „Hungarikumnak“, s a korai számítógépekre egyébként is jellemző volt, hogy az eredeti terveket kreatív módon használták az adott példány építői.
Az M-3 később Szegedre került, majd a szegedi egyetem 1968-ban leselejtezte és részegységeit tanszékei között, alkatrészbányaként szétosztotta .
A mágnesdob 1 Kszó (cca. 4.5 kilobájt) kapacitású volt, s az M-3 egyik legfontosabb egységének számított.
Az M-3 rengeteg feladatot kapott az ország különböző tudományos intézeteitől, többek között Tóth Árpád verseinek nyelvstatisztikai elemzésére használták. Ezek után talán az sem meglepő, hogy fennállása során zenélni is „megtanították“ a szomorúan rövid „művész-pályát“ befutott gépet.
URAL-2
A világ legnagyobb technikai múzeumaiban is a legféltettebb ritkaságok közé tartoznak a teljes állapotukban megmaradt első generációs, elektroncsöves számítógépek. Az 1962-ben gyártott URAL-2-ből három darabot használtak Magyarországon: az Akadémián, az Egyetemi Számítóközpontban és az ÉM Számgépnél. Az egyetlen megmaradt példány ez utóbbi, építőipari intézménynél működött Kádár Iván vezetésével.
Az URAL-2 egy körülbelül 100 négyzetméteres termet igényelt, a gép folyamatos üzemeltetéséről és karbantartásáról egész szakembergárda gondoskodott. Programozása közvetlen gépi kódban történt, a nyolcas számrendszer alkalmazásával. Mágnesdob memóriájának cca. 40 kilobájtos kapacitása is jelzi: a legkisebb mai palmtop zsebszámítógép is a sokszorosát tudja az URAL-2-nek!
A számítóközpontok „ural-kodása“ idején gyerek szinte sosem juthatott számítógép közelébe, a neves fizikus, Simonyi Károly fiának, Karcsinak viszont megadatott ez a lehetőség. Az egyik URAL-2 gépen írta első, játék programjait. Később az Egyesült Államokban lett világhírű programozó, a világ legnépszerűbb irodai programjainak, köztük a Word szövegszerkesztőnek is ő, Charles Simonyi volt a fejlesztési vezetője. Majd az URAL-2 üvegajtós szekrényei előtt álmélkodó srác lett a második magyar az űrben.
BRG MCD-1
Az 1970-es, 80-as évek legfontosabb adathordozója a floppy volt, melyet nagy tömegben 2007-ig gyártottak és sok irodában és otthonban még ma is használnak. Az első floppy lemezek hajlékonyak voltak, papír tokkal, ennek megfelelően rendkívül sérülékenyek.
A világ első kazettás floppyját a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Állami-díjas magnótechnikai főkonstruktőre, Jánosi Marcell tervezte. A kitűnő mérnök korábban a Calypso orsósmagnó, majd több kazettás magnó tervezőjeként jeleskedett, ezt az ötletét is a magnótechnikából vette. A hajlékony körtárcsát központosító maggal látta el, és egy műanyag, merev tokban helyezte el a kompakt kazetták mintájára. A kazetta egy vékony téglatest lett, melyet a saját mellényzsebére méretezett: kényelmesen elfért benne! Ráadásul a floppy kapacitása körülbelül azonos volt a tízszer nagyobb méretű meghajtót igénylő amerikai floppykéval .
A találmány már a hetvenes évek közepén megszületett, de csak 1982 körül gyártotta le néhány ezer példányban a sikert illetően bizonytalan BRG cég. A szabadalom lejártával az egész világon klónozni kezdték az MCD-1-et, a világ első igazi mikrofloppyját.
Commodore C-64
A Commodore céget az auschwitzi haláltábor egyik túlélője, a lengyel származású Jack Tramiel írógépműszerész alapította. Az eleinte írógépeket javító és gyártó cég hamarosan Észak-Amerika egyik legjelentősebb számítógépgyára lett.
A C-64 a világ egyik legsikeresebb házi számítógépe, közel 20 millió példányban gyártották, ezért jelentősége hasonló, mint az autóiparban a T-Fordé.
A televízióhoz köthető, főleg játékokra ajánlott gépet a világ keleti felén komoly kutatóintézetek is alkalmazták ügyviteli, nyilvántartási és egyéb célokra. 1984-ben jött létre az első hálózati összeköttetés Magyarországon egy irodalmi adatbázis és egy távoli felhasználó között. A két végpont a szegedi JATE teremnyi számítógépe, az R55, s az MTA Irodalomtudományi Intézetének apró C64-ese volt. Közöttük: hagyományos, postai telefonvonal, s egy bőrönd méretű modem.
Pro-Primo
Az első Primók 1984-ben jelentek meg, s az első kommersz (boltban megvásárolható) komputereknek, „népszámítógépeknek“ számítottak hazánkban. A 9000 példányban készült házi számítógépet az MTA SZTAKI munkatársai fejlesztették ki, és a sárisápi Új Élet MgTSz gyártotta a MicroKey kutatási, fejlesztési, termelési társulás égisze alatt.
A szeretetreméltó kis gépet főleg érintőgombos (kapacitív) billentyűzete és fekete-fehér grafikája miatt érték kritikák. Egy átmeneti, nyomógombos B típus után a SZTAKI csapata egy teljesen modernizált géppel rukkolt elő: ez volt a Pro-Primo.
Az új változatot korszerű színkezelés és periférialehetőségek jellemezték volna, valamint kényelmes, igazi billentyűzet. Az eredeti, formatervezett dobozt egy magasító kerettel egészítették ki.
A Pro-Primo elindult a második iskolaszámítógép pályázaton, de ekkor az állami szándék már inkább a tömeggyártású nyugati gépek importja volt, mint a hazai fejlesztés ösztönzése. A Pro-Primo így prototípus maradt, az Országos Műszaki Múzeum két egyedi fejlesztési példányát is őrzi.
A Primo egyik tervezője, Manno Sándor izgalmas örökségvédelmi előadást tartott 2007-ben a múzeumban: konstruktőrként jelenleg viaszhengereken fennmaradt hangfelvételek sérülésmentes feldolgozásán, digitalizálásán dolgozik.
Computerta TMT-120
A nyolcvanas-kilencvenes évek irodáiban az írógépek jellegzetes kopogó hangját a mátrixnyomtatók nyikorgása váltotta fel. Sok cégnél máig használják például számlák nyomtatására az olcsón fenntartható és megbízható tűs mátrixnyomtatókat.
A magyar személyi számítógépek egyik legkedveltebb tartozéka az 1983-85 körül készült Computerta TMT-120 nyomtató volt, melyet a TERTA (Telefongyár) Mannesmann Tally licencia alapján gyártott.
A 9*7 pontos karaktermátrixot összeállító tűs mátrixnyomtatót A4-es írógéppapírhoz, tekercspapírhoz vagy szélperforált papírhoz lehetett használni, a meglepően kis méretű szerkezet 160 karaktert nyomtatott ki másodpercenként . Igazi „levélminőséget“ azonban a margarétatárcsás nyomtatókkal lehetett elérni.
Rosytext
„Rózi, az elektronikus titkárnő“ – így nevezte a nyolcvanas évek embere a Rolitron szövetkezet szövegszerkesztő automatáját, a Rosytextet. A Rózsahegyi László és Wahl Ferenc vezetésével fejlesztett és gyártott gépcsaládot feltűnő reklámkampánnyal vezették be – és sok olyan vállalatvezető tetszését is elnyerte, aki a számítógépektől még idegenkedett, de az írógépeket már nem tartotta elég hatékonynak. Természetesen a Rosytext is számítógép volt (központi egysége egy Z80 mikroprocesszor, 64 kilobájt RAM-mal), de főleg azt a tulajdonságát hangsúlyozták, hogy gépelt írásmunkák írás közbeni módosítására, utólagos javítására, többszöri kinyomtatására alkalmas. Mindarra, amire egy írógép nem.
A Rosytextet a nyolcvanas évek közepén még saját gépasztallal szállították, míg kései változata, a Brother licensze alapján gyártott Rosytext mini már csak akkora volt, mint egy aktatáska.
Lasergraph LG-1
Az LG-1 a Budapesti Nemzetközi Vásáron és Lipcsében is nagy sikerrel bemutatkozott Lasergraph fotóplotter család első tagja, Lipcsében a három magyar aranyérem egyikét nyerte el 1989-ben. A berendezést főleg nyomtatott áramkörök mesterfilmjeinek előállítására használták, de számos nyomdai feladatra alkalmas volt, fényszedésre, térképészeti célokra, légi- és űrfelvételek feldolgozására, orvosi képek készítésére is.
Az MTA SZTAKI munkatársai fejleszették ki Dr. Vörös Károly osztályvezető irányításával. Prototípusa 1984-ben készült, majd az ITEX Kutató-Fejlesztő-Termelő Egyesülés forgalmazta 1985 és 1991 között . A gépcsalád utolsó változatait 2006-ig forgalmazták.
A normál, szobai körülmények között működőképes berendezés IBM PC XT/AT személyi számítógéppel konfigurációban vagy önálló rendszerként, saját mágnesszalagos vezérlőegységgel használható, levilágítási ideje 8 perc volt, 1016 dpi felbontással. A lelke egy He-Ne lézer, a fényérzékeny filmet 8 párhuzamos lézersugár világította meg.
A tíz országban elfogadott szabadalmakon alapuló Lasergraph a hardver területén egy új, magasabb rendű műszaki kultúra megjelenését jelezte Magyarországon.
Autoscan AS-254A
A mai kor legnagyobb kihívása a papíralapú kultúra digitalizálása, megőrzése a számítógépen. E folyamat legfontosabb eszköze a lapolvasó, azaz a szkenner.
Az Autoscan szkenner a rendszerváltás körüli Magyarország figyelemre méltó innovációja. Az 1989-ben készült optikai leolvasót az MTA SZTAKI és a szovjet Autograph cég együttműködésében gyártották. Fejlesztésében az LG-1 fotóplotter több konstruktőre (dr. Kas Iván, Palotási András, Zalán Frigyes) is részt vett.
Az Autoscan elsősorban műszaki rajzok mérethelyes szkennelésére, továbbá bármilyen A4-es lapon megjelenített szöveg vagy kép fekete-fehér digitalizálására volt alkalmas, egy dokumentumot körülbelül 10 másodperc alatt dolgozott fel.
Apple Macintosh Plus
Ma már nem kell kódokkal, utasításokkal bíbelődni a számítógépek használóinak. A könnyen áttekinthető ikonok, s az egérrel végzett, látványos műveletek világát az Apple hozta el a vásárlóknak.
A sokáig fekete-fehér kijelzővel forgalmazott, ugyanakkor pompás grafikai képességekkel rendelkező, elegáns Macintosh számítógépek a dizájnerek, grafikusok kedvencei lettek, s népszerű típusok a kiadványszerkesztés világában. Macintosh gépen készült Papp Tibor párizsi magyar költő Disztichon alfa című „első magyar versgenerátora“.
A Macintosh család legújabb tagjait máig fogalmazzák, az itt bemutatott típus 1986 és 1990 között készült 1 Megabájt RAM memóriával.
Kislexikon
Gépeskönyv: A Balassi Bálint műveit a világ első hálózati kritikai szövegkiadásában feldolgozó Horváth Iván névjavaslata az elektronikus könyvre, mely széles körben elterjedt. A gépeskönyv, s azon belül a legnagyobb hatáslehetőségű változat, a hálózati könyv szabályai most vannak kialakulóban. Előnye a hagyományos könyvvel szemben, hogy rengeteg háttérinformáció megjelenítésére alkalmas, szinte korlátlanul bővíthető, s hogy élhet a kombinatorika lehetőségével, azaz minden olvasáskor változhat.
Egér:. Adatbeviteli (input) eszköz a számítógéphez. Eredetileg Douglas Engelbart találta fel az 1960-as években. A hagyományos egér központi eleme egy tömör golyó, melynek elmozdulását görgők érzékelik. Az egér a kurzor (a képernyőn aktuálisan használt hely) helyzetét befolyásolja. Az egérhez nyomógombok is tartoznak, melyek lenyomása a „klikkelés“. Először a Xerox Alto, az Apple Lisa, majd az Apple Macintosh számítógépek használtak egeret, napjainkban a számítógép egyik legfontosabb perifériája.
Mátrixnyomtató: Az 1980-as, 90-es évek legelterjedtebb nyomtató fajtája, melyet olcsósága, megbízhatósága miatt napjainkban is sok helyen használnak, például számlák, nyugták nyomtatására. Kimeneti (output) periféria a számítógéphez. A nyomtató fejében tűk helyezkednek el, a papír előtt festékszalag van, s a tűk a festékszalagon át ütnek a papírra. A leggyakoribb mátrixnyomtatók 9, illetve 24 tűsek. Napjainkban a tintasugaras- és a lézer nyomtatók sokkal tisztább nyomtatási képet adnak.
Mikroprocesszor: A modern számítógépek agya. Vezérlőmű egyetlen félvezetős, elektronikus áramkörben. Sok millió tranzisztort helyettesíthet egyetlen, körömnyi szilícium lapkán. Az első mikroprocesszor, az 1971-ben bemutatott Intel-4004 körülbelül 2300 tranzisztort helyettesített, 4 bites egység volt, eredetileg egy japán számológép, a Busicom számára készült. Manapság egy régiséggyűjtő akár ezer dollárt is megad egy-egy példányáért.
